Sokszor minden rossz egyszerre történik velünk, ám ezt nem feltétlenül kell isteni csapásnak felfogni, talán nem átok ül rajtunk, talán van ésszerű, logikus magyarázat is. :)
Ha összeomlanak körülöttünk a dolgok, minden egyes omlásnál összetörik bennünk valami, egyre nehezebben koncentrálunk a mindennapi teendőinkre, többet hibázunk, amik újabb törésekhez vezetnek, s szép lassan egy egész láncreakció alakul ki körülöttünk. Egy idő után mindenben hibásnak és haszontalannak érezzük magunkat, csökken az önbizalmunk, s hibát hibára halmozunk....
De hogyan lehet megállítani a lelkünk darabjain örömtáncot járó "balsorsáradatot"? Erre én is szeretném tudni a választ, s egész ma délutánig sejtésem se volt, csak szenvedtem szerencsétlenségem hamvaiban. Aztán hirtelen, mint akibe villám csapott, úgymond megvilágosodtam. Amit mi indítottunk el, azt csak is mi tudjuk megállítani- a pozitív gondolkodással. Ha igenis azt mondjuk magunknak, hogy megtudjuk csinálni, hogy sikerülni fog, s ami rossz, azzal nem törődünk, akkor menni fog, s azon kapjuk magunk, hogy az életünk hirtelen egy kerékvágásra ismét egyenesbe került. Az előző bejegyzésem eléggé pesszimista hangvételűre sikerült, azt hiszem, az volt nálam a mélypont, de a mai nappal ez el is múlt...ha nem is teljesen.

Ilyenkor azonban megint csak a kérdőjelek jönnek....az én esetemben legalábbis biztosan. Nem tudom, mit tegyek. Van egy dolog, amit szívem szerint most azonnal megtennék, egy percig sem haboznék, mert tudom, hogy akkor boldog lennék. De az eszem az mást súg...sokan mondják, hogy hallgassunk a szívünkre, de ez csak egy általános sztereotípia. Egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon jól járunk, ha az érzelmeink által befolyásolni hagyjuk magunkat, a szívünk túlságosan elfogult. Az eszünk viszont pesszimista....akkor hogyan találjuk meg a reális, megfelelő kövekkel kirakott utat? :)

Ha valaki tudja, igazán elárulhatná! :)