Az élet egy kegyetlen játékot játszik velünk, és a szabályokat nem mi diktáljuk. Mindig vannak jobb s' rosszabb időszakok, egymást felváltva, bár több a rossz, mint a jó. De amikor eltűnnek a fejünk fölül a felhők, a nap fénye végre ránk ragyog, s újra boldog leszünk...akkor hirtelen minden összeomlik. De nem ám csak egy dolog....MINDEN. Minden rossz egyszerre zúdúl rád, olyan  gyorsan és hirtelen, hogy szinte levegőt venni sincs időd, és mint egy kártya vár egy kis széllökés hatására, úgy omlasz össze te is. Minden értelmét veszti, s vagy ezerszer felemerül a kérdés: "Miért?!"
Mi értelme az életnek, ha ennyi rossz és szenvedés van benne, ha mindig mikor kicsit is elhisszük, hogy nem is annyira borzalmas a világ, történik valami, ami egyből porba dönti hiú kis reményeinket. Miért kell mindig csalódni a számunkra fontos emberekben, miért nem lehet mindenki egyszerűen csak boldog?
A naivság szar dolog, s hiába próbál ellenne tenni, aki naiv, az az is marad...maximum nem mutatja ki mindenki elött, de titkon akkor is reménykedik. Én végtelenül naiv vagyok....és végtelenül reménykedem....és végtelenül hiszek dolgokban, amikre reális gondolkodással semmi esély....de talán vannak még csodák. :)