Utálom az embereket ...

...gonoszak. Mindig mindenki csak magára gondol, mások érdekeit nem tartja szem elött. Már a hétköznapokra is ez jellemző. Mindenki csak tör előre, a többit félrelökve, csak neki legyen jó, a többi mit se számít. Engem ez nagyon irritál. Miért nem lehet odafigyelni a körülöttünk levőkre? Ők is emberek, mi is. Egy kis figyelemmel és előzékenységgel sokkal boldogabbak lehetnének a hétköznapok.
....az emberek hazudnak is . :( Kezdem azt hinni, hogy nincs olyan ember a világon, akiben teljes mértékig megbízhatnánk. Az emberek gonoszak. Az emberek becsapnak. Az emberek....nem jobbak mint az állatok. Az állatok világában legalább megfigyelhető az összetartás. De az embereknél? Lassan már a barátaiban sem bízhat az ember. És ha egy barátban csalódunk, az fáj. Fáj, méghozzá sokkal jobban, mintha egy idegennel szemben élnénk át hasonló élményeket. A barát...veszélyes dolog. Jó ha van, de ha megbánt, hazudik neked vagy becsap, rágalmaz és megtagadja az eddig tökéletesnek, vagy legalábbis nagyon jónak hitt barátságotokat, az olyan, mint ha kést mártanának a szívünkbe...izzó, tüzes fémet, ami szép lassan ki öli az érzéseket. A barátok egy szempillantás alatt lesüllyeszthetnek téged a paradicsomból a pokolba. Ez az érzés....ami ezzel jár...fáj. Úgy érzed, nem kapsz levegőt, mintha az egész világ összeesküdött volna ellened. Nem kívánom senkinek sem ezt az érzést. Én naiv vagyok...már-már gyerekesen naiv...de attól még nekem is fáj...talán még jobban is.

Miért ilyen gonosz a világ? :(