Talpra állni, még akkor is, mikor minden kilátástalan. Nincs olyan mély árok, ragadós mocsár, olyan mély kút, ahonnan ne lehetne felkapaszkodni. Ha egyedül nem is menne, mindig van egy barát, aki kötelet dob az árok mélyére, lemegy érted a pokol fenekére is, felképeli az ördögöt, és felhoz téged. Talpra állni nehéz, de nem lehetetlen. Időbe telik, rengeteg energiába, sírásba, hisztibe, kiborulásba, de NEM lehetetlen. Küzdeni kell, mert másképpen nem lehet túlélni ezt a romlott világot. Sokszor megbántanak, sokszor csalódsz, de emiatt nem szabad mindent rossznak elkönyvelni. Igenis vannak jó dolgok, igenis megéri küzdeni a boldogságért. a bánat hálójából nehéz kikeveredni, ha az ember egyszer elmerül az önsajnálat mámorában, nehezen tér magához. Talpra állni, igenis rohadt nehéz. Amikor azt látod, hogy körülötted minden összeomlik, már-már egyetlen biztos pont sincs körülötted, akkor talpra állni...kibaszott nehéz. Ha valaki másnak kell segíteni, más problémáját kell megoldani, az annyival könnyebb. Ám amikor RÓLAD van szó...az sokkal nehezebb ügy...Felmerül a kérdés, Hogyan csináljuk? Hogyan lehet felkelni a padlóról? Amikor minden kis rejtett, dédelgetett álomképed felborulni látszik, akkor hogyan kelj fel a földről?
A csalódás hihetetlen fegyver. Hihetetlen, hogy egyetlen cselekedet mennyire fel tud borítani mindent. Egy apróság, ami neked a világot jelentette eddig. Majd hirtelen, akár egy apróság hatására, minden eltörik, mint a földre ejtett üveg...a szilánkok ugyan ejthetnek sebeket, de az eddig mardosó üveg eltűnik.
Talpra állni...mert muszáj. Akármilyen nehéz is, meg kell tenni. A rosszat pedig ki kell égetni a szívünkből. Nézni, ahogy a fényes lángok szép lassan felemésztik szívünk kősúlyait.
Igen, ezt kell tenni....fel kell állni arról a kibaszott padlóról, akármilyen nehéz is. :)
